Skarlát és a többiek

2011 április 15. | Szerző: redua

 Kezdődött egy kis hasfájással hétfő reggel, pontosabban hajnalban, amikor még a reggeli teám a kanyarban sem volt, s nagymama hálóingemben botorkáltam el a konyháig.

Ezen a semmihez sem fogható reggelen, az én, szervetnivaló és kedves nagy fiam 1. kijelentette, hogy nem akar iskolába menni, 2. miután én határozottan közöltem, hogy választási lehetősége nincs, lefeküdt a fotelba és jajongva kijelentette: Anya, nagyon fáj a hasam.

Én, mint kevésbé rendes anya, ránéztem és egy óra múlva már az iskolába találta magát.

Egyszer fenn, máskor lenn

2011 április 4. | Szerző: redua

 A mai napon akár csodálatosan is indulhatna, de nem indulhat. Valójában, nem indul már így hónapok óta, kivéve azt a napot, amikor 6 hónap után, megint tudtam fizetni a banknak. A lakáshitelt. IGEN! Gondoltam, ugyan csak töredékét az előírt összegnek, de végre valahára megint képes voltam fizetni. Ez az érzés felülmúlhatatlan, mert nem vagyok ingyen élő. Nem is akarok azzá válni. Rossz döntéseink (én és a férjem által hozott rossz döntéseink) áldozata vagyok, aki a családjával együtt belekerült ama ördögi körbe, de nem vagyok ingyen élő. Az általam tudni vélt és majdnem betartott becsület kódex pedig megköveteli, hogy minden tartozásomat maradéktalanul rendezzem, előbb vagy utóbb. Mostanában utóbb.

Szóval örültem, ismét fizetni kezdtem. Tartott mindez addig a néhány nappal későbbi telefonbeszélgetésig, amit egy bizonyos hölggyel folytattam le, aki külső behajtó cégnek dolgozik és kedvesen közölte, hogy édeskevés a felhalmozott tartozáshoz képest a befizetett összegem, s ezzel nem kerülöm el a sorsomat, s ugye, nem gondolom, hogy a moratóriumot meghosszabbítják, továbbá, ha nem akarom a házamat elveszíteni, akkor egy bizonyos összeget két héten belül teremtsek elő, mert …

Tudom, és aláírom, mindezt a helyzetet mi idéztük elő. Mi vettük fel a hitelt, s a bank csak kiadta (az már a mi balszerencsénk, hogy a deviza hitelünket 1 héttel a gazdasági válság előtt utalták ki, halkan tenném hozzá, hogy meglepő gyorsasággal). Ez azonban nem róható fel a banknak. Csak nekünk.

Dühös vagyok? Igen. Főleg magamra, aki általában megfontolt vagyok, de valamivel több, mint két éve csak a kis sorházunkat láttam a szemem előtt, ahol végre a gyerekek kényelmesen elférhetnek és a picike kertben játszhatnak.

A pozitívum annyi volt, hogy akkoriban kezdtem el igazán jól keresni, s angol tanár lévén, nem feltételeztem, hogy majd megy rosszabbul is. (Persze, hinni … ) A férjem, nem keresett rosszul, de ebben az évben még mindig ugyanannyit keres, én viszont szinte semmit. Sebaj.

S itt megszakítom leírásom, vagy ha jobban tetszik panaszáradatom és mindazoktól, akik nálam rosszabb helyzetben vannak, elnézést kérek. Nem szép dolog panaszkodni, s ha belegondolok még itt a ház a fejem fölött. Habár … 

Miért is panaszkodnék? Nem igaz? … (Gondoltam…pár héttel ezelőttig) … Van egy csodálatos családom, 3 szép gyermekem, szerető férjem, s ha bármi is történik velünk legalább együtt vagyunk. …

Igen,… ez még mindig igaz. Ugyanakkor még egy jó hírt kaptunk. A férjemet áthelyezték és dupla fizetést fog kapni. Ez aztán csodálatos! 🙂 … Akkor a hitelt is fogjuk tudni fizetni. Mondtam is a férjemnek, szóljon a határozott hangú hölgynek, ha felhívja. Elmondta, hogy ebben e hónapban megint csekély összeget, de a következő hónaptól a törlesztő részletet és némi hátralékot is ki tudunk fizetni, mert megkapta a munkát. … Nem elég … volt a válasz. Felmondást javasol. … Pedig én szeretnék fizetni. Tényleg, mert nem vagyok ingyen élő és vállalom, azt amire szerződés kötelez.

Vagy mégis ingyen élő vagyok? Olyan, aki nem akar dolgozni? Ki vagyok? Kik vagyunk? Lusta és elfuserált hitelesek? Lehet… Optimizmusom 2 hét alatt megkopott, de csak belül. Ha összetörnék a gyerekeknek ártanék, na meg a férjemnek, akit már így is megviselt ez az egész. …

Ezt a levelet, legalábbis egy részét, először az Erste-nek szerettem volna elküldeni, de a férjem szerint nem érdemes és hajlok rá, hogy igaza van. 🙂 Valószínű több ezer jajongó levelet kapnak. Az enyém lenne a tízezredik. … Ha verseny lenne, miszerint minden ezredik beküldő tárgyalást nyer, a tízezredik pedig ingyen tárgyalással egybekötött nyaralást, akkor beküldeném. 😀 Így viszont mindenki elolvashatja panaszom, amivel nem vagyok egyedül.

Hinni akarom, hogy van egy szebb jövőnk, mert ha feladom … nincs több remény.